A 6-os és a 70-es út is áthalad a településen, de az M1-es és az M7-es autópályáról is vezet oda kijárat. Vasúton a

Budapest - Székesfehérvár és a Budapest - Pusztaszabolcs vonal vonataival is elérhetők vasútállomásai.

Érd az őskortól lakott volt. A mintegy 35-50 ezer éves érdi (neandervölgyi) ősember középső paleolit vadásztelepe a mousteri kultúrához tartozott. Az újkőkori ember a Benta- és Zámor-völgyében a Téglagyár, a Kutyavár, a Kopaszhegy környezetében, Nagytétény közelében telepedett meg. Az újkőkorból és a rézkorból (ie. 5000-2000-ig) számos kultúra nyomait találhatjuk meg. Így a vonaldíszes kerámia töredékeit, szerszámait, a bodrogkeresztúrinagyrévi kultúra sírjait, a vatyai kultúra tárgyait, az urnamezős kultúra telepeit és temetőit tárták fel a régészek. Bronzkori földvára és vaskori halomsírmezője Százhalombatta és Érd közös régészeti leletegyüttese. kultúra temetőit. A bronzkorból a

A rómaiak a Benta-völgyében telepedtek meg. A település az I-II. században egybeolvadt a mellette települt villagazdasággal. A népvándorlás korából germán és avar edények kerültek elő. Árpád-kori település volt egészen a török időkig Székely (Zekul, Zekel) falu a Benta-patak völgyében. Árpád-kortól lakott a mai Óváros is. A honfoglalás idején fejedelmi birtok volt. Középkori története gazdag: mezőváros, fontos országutak találkozóhelye, s mint ilyen vásározó hely. Az Árpád-korban a fegyverhordozó Becki család, majd az ócsai premontrei apátság birtoka. 1323-ban Károly Róbert a Széchenyi család őseinek, Tamás erdélyi vajdának adományozza. 1519-ben az Ákosházy Sárkány család birtoka. Középkori temploma a török időkben lőporraktár volt, amely felrobbant. A hódítók palánkvárat, és dzsámit emeltek. A török nevén Hamzsabégnek nevezett település, közigazgatási központ volt. 1684-ben a Budát ostromló Lotaringiai Károly csapatai szabadították fel, verték szét Musztafa pasa felmentő seregét.

A török pusztítás után görögkeleti szerbek, katolikus rácok (horvátok), a XVIII. századtól németek és szlovákok települtek be. Ők a török nevet idézve Hanselbek, Andzabeg néven említik a települést. Érd a mezővárosi rangot 1772-ben nyerte el. Híres bortermelő, majd őszibarack-termelő hellyé vált természeti adottságai miatt.
A XX. század elejétől Érden is komoly telekparcellázások kezdődtek, a többi főváros-közeli helyhez hasonlóan. A lakosság száma ugrásszerűen gyarapodott. A második világháborút követően bukovinai székely családok érkeztek.

Érden több szerzetesrend is működik: ciszterciták, karmeliták, vizitációs nővérek, s a calcuttai Teréz-anya rendtársai.
Pest megye legnépesebb települését, "Európa legnagyobb faluját" 1979. január 1-jén nyilvánították várossá.